Az ultrahangot az 50-es évek óta használják az orvosi gyakorlatban mind diagnosztikai, mind kezelési célokra. 

Az ultrahang háromféle hatást vált ki a szövetekben: az elnyelés miatti hőhatást, mechanikus-mikromasszázs hatást, és biológiai hatást a fiziológiai-kémiai reakcióknak köszönhetően.

hőhatást az ultrahangnak kitett szövet hőmérsékletének lokális emelkedése mutatja.

hőhatás ott a legerősebb, ahol a hullámok sűrű anyagba ütköznek. A hő keletkezése a különböző rétegekben más és más, mivel az ultrahang az adott szövet természetétől függően különböző mértékben nyelődik el. Legkevésbé a csontszövetbe nyelődik el, ez az oka a fájdalom esetleges érzetének a csonthártyában. Ezért az ultrahangos készülékek alkalmazása elővigyázatosságot igényel a csontok felett. A hőhatás az intenzitás vagy a váltakozó (modulált) ultrahang impulzusok alkalmazásával csökkenthető.

mechanikai hatás úgy érvényesül, hogy az ultrahangnak kitett tömegrészek eredeti helyzetük körül rezegnek és közben jelentős mértékben gyorsulnak. Eközben a sejtek térfogata a változó nyomás következtében gyakran változik – csökken, illetve növekszik -, ezért a mechanikai hatás a nagyfrekvenciájú vibrációs masszázshoz hasonlítható (mikromasszázs).

A  biológiai hatása hő és mechanikai hatások következményeként jön létre. Ilyen hatások az erek kitágulása – az értágító hatás, a fájdalomcsillapító hatás, fokozza az anyagcserét, javítja a nyirokkeringést, lazítja a szöveteket, izmokat és görcsoldó hatása is van.

Javallatok:

  • sérülés,
  • krónikus  ízületi gyulladás,
  • rögzítés,
  • artrózis,
  • izomhúzódások,
  • kötőszöveti gyulladások,
  • íngyulladás, ínhüvelygyulladások,
  • ideggyök gyulladás, ideggyulladás,
  • keloid kezelése,
  • scleroderma kezelés,
  • gyógyszerbevitel