Az ultrahangot az 50-es évek óta használják az orvosi gyakorlatban mind diagnosztikai, mind kezelési célokra.
Az ultrahang háromféle hatást vált ki a szövetekben: az elnyelés miatti hőhatást, mechanikus-mikromasszázs hatást, és biológiai hatást a fiziológiai-kémiai reakcióknak köszönhetően.
A hőhatást az ultrahangnak kitett szövet hőmérsékletének lokális emelkedése mutatja.
A hőhatás ott a legerősebb, ahol a hullámok sűrű anyagba ütköznek. A hő keletkezése a különböző rétegekben más és más, mivel az ultrahang az adott szövet természetétől függően különböző mértékben nyelődik el. Legkevésbé a csontszövetbe nyelődik el, ez az oka a fájdalom esetleges érzetének a csonthártyában. Ezért az ultrahangos készülékek alkalmazása elővigyázatosságot igényel a csontok felett. A hőhatás az intenzitás vagy a váltakozó (modulált) ultrahang impulzusok alkalmazásával csökkenthető.
A mechanikai hatás úgy érvényesül, hogy az ultrahangnak kitett tömegrészek eredeti helyzetük körül rezegnek és közben jelentős mértékben gyorsulnak. Eközben a sejtek térfogata a változó nyomás következtében gyakran változik – csökken, illetve növekszik -, ezért a mechanikai hatás a nagyfrekvenciájú vibrációs masszázshoz hasonlítható (mikromasszázs).
A biológiai hatása hő és mechanikai hatások következményeként jön létre. Ilyen hatások az erek kitágulása – az értágító hatás, a fájdalomcsillapító hatás, fokozza az anyagcserét, javítja a nyirokkeringést, lazítja a szöveteket, izmokat és görcsoldó hatása is van.
Javallatok:
- sérülés,
- krónikus ízületi gyulladás,
- rögzítés,
- artrózis,
- izomhúzódások,
- kötőszöveti gyulladások,
- íngyulladás, ínhüvelygyulladások,
- ideggyök gyulladás, ideggyulladás,
- keloid kezelése,
- scleroderma kezelés,
- gyógyszerbevitel